52/3. férfi: A GAZDAGRÉTI CHRISTIAN GREY

Számtalan sötét 50 kritika kelt szárnya azóta, hogy hazánkban is bemutatták a filmet. Lamentáltunk arról, mennyire nem egészséges egy olyan kapcsolat, mint amilyen Anáé és Christiané, pedig tudjuk jól, hogy az egész csupáncsak fikció. Ideje hát, hogy átültessük Mr. Grey-t a saját valóságunkba, Seattle-ből Budapestre repítsük, az Escalából pedig egy dél-budai paneldzsungelbe száműzzük. És megnézzük, hogy ott mit alakít.

Hiba lenne azt hinnünk, hogy nem élnek köztünk deviánsak. Perverziók, különleges szexuális érdeklődések, fétisek, társadalmi normáktól eltérő viselkedésminták, és különleges vonzalmak bújnak meg a szomszédos albérletekben, lakóparkokban, az ismerőseink ismerőseiben, vagy éppen a szeretőinkben. Csak idő kérdése, hogy belefussunk egy ilyen férfibe, akit jó közel engedhetünk magunkhoz annak ellenére, hogy tudjuk róla, hogy rossz.

De ahogy Ana, úgy az ember lánya is kíváncsi, még ebben a hányatott sorsú országban is. Nem kell ahhoz Washingtonig utazni, hogy találjunk egy sötét vágyakkal és kínzó érzékiséggel túlfűtött szobát, pár érdekes szexkelléket, és egy állatias ösztöneit fékezni alig tudó fenevadat. Ha pedig ráleltünk, indulhat az ő, valamint az önmagunk felfedezése.

Az angyalföldi amazonra felesleges olyan Anastacia Steele-féle skilleket aggatnunk, miszerint naiv, félénk, tapasztalatlan, hiszékeny és gyanútlan. Hiszen ő épp az ellentéte E.L James főhősének. Ismeri önmagát, a vágyait, és az igényeit az ágyban. Nem kertel, nem játssza meg magát, nem mond nemet azelőtt, hogy igent sóhajtana. Tudja, hol vannak a határai, de imádja feszegetni, átlépni és maga mögött hagyni őket. A magyar Christian Grey talán ezért is imádja őt.

Megtanulta, hogy a bilincs akkor jó, ha szorít és húsba vág. Ha a kikötözött keze teljesen ki van nyújtva. Ha nem visel bonyolult és nehezen levethető ruhákat. Ha nem riad vissza csípéstől, harapástól, ütéstől, hanem reszketve átengedi nekik a testét.

Hogy érdemes repetázni abból, ami fáj, mert sokszor utána jön csak az igazi élvezet. Tudja, hogy éhesen kell menni, az egész étlapot végigenni, minden különlegességbe belekóstolni és desszertet is kérni. Lágyan kopogtatni, a borból keveset inni, a kanapán pumaként elnyúlva helyet foglalni.

A gazdagréti Grey lakásának köze nincs a filmbélihez. Annak a spájzában elférne, kétszer, de idehaza rohadtul nem ez a lényeg. Minden megvan benne, ami egy nő boldoggá tételéhez, kényeztetéséhez és csúcsra juttatásához kell, és ami legjobb benne, hogy amint a kielégült vendég hazamegy, gyorsan rendet lehet vágni benne, amíg megérkezik a soron következő. Nincs vörös szoba, szekrény van helyette. Egy elhúzhatós gardrób, benne egy aranyszínű ládával, amit temérdek szexkincset rejt.

Kölcsönös tiszteleten alapuló bizalmi viszony ez, két olyan ember között, amik szélesebb skálán értelmezik a szex fogalmát, mint a deszkaként fekvő szupernő meg a pakpakpakpak csávó, aki szerint a csikló egy istenadta varázsgomb, amin elég párszor becsengetni, hogy azonnal felzendüljön az éji diszkó. Más talán furcsának, betegnek gondolná őket, amiért ütlegelik, fojtják, tépik és marják egymást, kínzó gyönyört okozó tárgyakat vetnek be, és teszik ezt önként, önmagukért és egymásért.

Greyt nem izgatja a dominancia, az uralkodás, a diktálás. Csak élvezni akar, olyat, amilyet még soha. Sok helyen járt, rengeteg mindent kipróbált, amit szívesen megtanít, de semmit sem erőltet. Ha csak nem kérik ezt tőle külön. Minden eszköze megvan a csábításhoz, figyel a kezei közt lévő testre, és ugyan végtelen tapasztalattal bír, nem megszokásból cselekszik, az egyéni igényekre épít. Ettől mennyei szeretője oly sok nőnek, aki mind valami egészen rendkívülire vágyik. Aki nem szeret bele, aki nem akarja csak a magának tudni, aki elszórakozik vele, majd pedig egy rövid csókkal búcsúzik, amíg még tart az éjszaka.

Hogy magányos-e egy ilyen Christian? Talán. Hogy megváltozik-e valaha? Nem biztos. Hogy érdemes lesz-e őt valamikor igazából szeretni? Csak remélni lehet. És szívből ezt kívánni neki.

52/2. férfi: AZ ELENGEDETT IGAZI

52/1. férfi: A SZERETŐ

0 Tovább

52/2. férfi: AZ ELENGEDETT IGAZI

Ha szereted, elengeded, tartja a mondás. Évek telnek bele, mire felfogom, hogy tényleg ezt kell tennem, ez lesz a jó döntés. Eleget bántottuk már egymást, annyit sírtunk, hogy nem maradtak már szavak, könnyek. A sérüléseink, ha akarnának se tudnának begyógyulni, hiszen minden egyes találkozáskor frissek születnek, minden érintés, vagy kiejtett mondat újabb és újabb sebet ejt.

Sokszor el akartam már engedni, de mindig visszajött. Aztán ismét elküldtem, és döbbenten vettem tudomásul, többé nem tér vissza hozzám. Fájt, darabokat szakított ki belőlem, de tudtam, így lesz a legjobb. Mikor napjában többször kötést cseréltem a lelkemen, az elengedés volt a gyolcs, ami hűsítette és gyógyította a helyet, ahonnan kitéptem őt.

Szinte éreztem, ahogy napról napra könnyebben megy. Szerdára csütörtök, majd újra hétfő, az élet suhan tovább, nélküle repülök én is. Megtanultam együtt élni a hiányával, és ezt onnan tudtam, hogy már akkor sem fájt, amikor szándékosan gondoltam rá. Visszakaptam az életemet, a foglyul ejtett szabadságomat, ismét magam irányíthattam a sorsomat. Hónapokba telt, hogy újra lélegezni és szállni tudjak, és most már nem is vagyok képes abbahagyni a repdesést.

Aztán egy falba ütközöm. Egy fa? Vagy egy szikla talán, amit nem vettem észre? Ennyire figyelmetlen volnék? Olyannyira hebrencs és szeleburdi lettem, hogy már a saját biztonságomra sem tudok odafigyelni? A földre zuhanok, vérzek. A szárnyam kibicsaklik a helyéről, a fejemet tompa ütés érte, szédülök. Teljes erőből rohantam bele valamibe, ami egy perce még ott sem volt. Belé.

Az ex lehajol, ijedten méreget. Leporolja a vállam, talpra segít. A szememben lévő könny elégtétel neki, örül, hogy még mindig szomorú vagyok miatta, boldogsággal tölti el, hogy még képes arra, hogy fájdalmat okozzon. Nem szólalok meg, nem is nagyon tudok. Ja, hogy ő? Ő csak úgy visszatért. Eszébe jutottam, gondolta felkeres. Amúgy szuperül van, a mellvértje hibátlan, a frizurája kifogástalan. Feltűnésmentesen söpri le a hintőport a roppanós sportzakójáról, és igen, még mindig ugyanazt a parfümöt használja, csak ma már más veszi neki.

Most megint én vagyok szétesve. Úgy néz rám, mintha az elmúlt éveket sírással töltöttem volna, nem csoda, hogy se családom, se életem. Idejött, hogy sajnálhasson, hogy lássa a kontrasztot a jelene és a múltja között. Fel kellett bukkannia, amikor már minden tökéletes volt, muszáj volt üzennie, szólnia, jeleznie, hogy néha még gondol rám. De nem akar semmit, csak köszönni ugrott be, letörni a szárnyaimat, évekkel visszavetni az egészséges gyógyulásomat és a fejlődésemet.

De már megy, nem akar ám zavarni, épp csak erre járt, hétkor amúgy is fürdetés van. Még mindig nem szólok, hiszen elengedett igazim boldog, végső soron ez volt a cél. Szerettem, hát elengedtem, annyit kértem csak, menjen Isten hírével és ne nézzen vissza. Hogy soha többé ne forduljon meg, ne írjon, és ne hívjon, ne keressen. De ez túl nagy kérés volt. Ő jogot formál, hogy vissza-visszatérjen, abba bele sem gondol, hogy nekem esetleg ez fáj. Persze hogy nem, hiszen már a múltban is önző volt. Bár az valahol nagyon szomorú, hogy miután megszületett a gyermeke (mástól), ugyanolyan énközpontú maradt, mint korábban.

Alig várom, hogy kiforduljon az ajtón. Rúgnám és lökném kifelé, de megint annyira leszívott, hogy csak arra marad erőm, hogy elfordítsam utána a kulcsot a zárban. Zavartan zihálok, magamat hibáztatom, amikor nincs is miért. Lassan felállok, leradírozom az alvadt vért a lábamról, sínbe teszem a kifacsart szárnyamat, a homlokomra ragtapaszt simítok.

Amint tovatűnik átmeneti vakságom, újra nekifutok, és elemelkedem a talajtól. Kicsit lassabban és alacsonyabban szállok, mint korábban, és jobban figyelek magam elé. Próbálom nem elképzelni, ahogy újra elém tornyosul, én pedig Titanic-módra beleütközöm, majd halálos sebet szerzek, és később elsüllyedek. Csak remélni tudom, hogy többet nem jön. Elengedtem, így köteles elmenni, és ott is maradni. Kutya kötelessége boldognak lenni, és engem kurvára békén hagyni, hogy ez végre velem is megtörténhessen. 'Köszönöm.'

52/1. férfi: A SZERETŐ

52/3. férfi: A GAZDAGRÉTI CHRISTIAN GREY

7 Tovább

52/1. férfi: A SZERETŐ

Azt gondolom, a szeretőtartásra csak egy okos nő képes. Aki ugyanis tapasztalatlan, naiv, nem tudja, hol a helye az erotikus táplálékláncban, az a végén így is, úgy is megsérül. De szerető sem lehet akárki. Olyan férfi kell, akibe nem lehet beleszeretni. Az olyan viszonyok, amelyben te érzel valamit, ő viszont nem akar tőled semmit, csak szexet, zsákutca. Ha nem szeretne veled lenni, csak dugni és barátkozni, az puszta kihasználás, semmi több, önámítás mást hinni mögötte.

Durva szerepkonfliktus az egész viszony. Egy átlagos lányból hirtelen lesz dögös domina, vad csábító, akiért megőrül a férfi. Ez elsőre igencsak önbizalomrobbantó és egonövelő, az orgazmus utáni eufóriát követően azonban hamar jön a hidegzuhany. Odafelé menet őrülten magabiztos vagy. Tudod, hogy vár rád, és semmi mást nem akar, csak a testedet. Hogy csodásnak tart, izgatónak, hogy ha te utálod is hájat a hasadon, vagy a széles popsidat, ő nem kérdez semmit, szó nélkül imádja. Nem magyarázkodsz, hogy a héten csak kétszer edzettél, nem rinyálsz, hogy fáradt vagy, és nem meakulpázol, hogy szőrös vagy itt-ott, mert ez természetesen nem fordulhat elő. Kihozod magadból a maximumot, hibátlanná válsz, úgy mész oda, hogy megkapd, amit akarsz.

Az elvárásaid mindössze a kitartására és az elélvezéseid számára terjednek ki. Nem teszed szóvá a kupit, nem kérdezel feleségről, többi nőről, ott, akkor, csak te vagy. Máskor, más időben meg más van. De ezt előre tudtad, elfogadtad, és tisztában vagy vele, hogy ez veled szemben is megengedett.

Megcsókolod, megérinted a száddal a testét, bárhol, ahol kéri. Nem azért mert szereted, hanem mert vágyakozol, érezni akarod magadon, magadban, és tetszik az a nő, aki akkor vagy, akivé akkor tesz. Máskor nem vagy olyan, nem is szeretnél mindig az az ember lenni, de vele különösen izgalmas ez a szerep. Felizgat a tudat, hogy akar, hogy megkaphat, de amikor elég, bármikor elmehetsz. Tetszik, hogy más vele, mint azokkal, akiket valaha tényleg szerettél. Ő nem tudja, mire gerjedsz, ezért aztán mindent kipróbál. Te pedig végigkóstolod az étlapot, elvégre ki vagy éhezve, és minden fogás érdekel.

Közben pillanatokra és percekre elfeledheted, ki vagy és mit keresel ott. Átadod magad a színtiszta élvezetnek, de tudod, hogy utána meg kell majd küzdened a lelkeddel, de az még várhat. Örömet adsz és kapsz, kielégülést, ami sokkal édesebb, mert végre nem magadnak okoztad. Büszke vagy a teljesítményedre, arra, amit létrehoztál, a nyögésekre, amik kiszakadtak belőle, és a boldogságteljes arcára, amit te váltottál ki.

Elégedetten lépsz le. A taxiban érzed, hogy sajognak a tagjaid, és arra gondolsz, hogy a sofőr biztosan tudja, mit éltél át korábban. Úgy hiszed, látszik az arcodon, érezni, ahogy illatozik a tested. Hazaérve derűsen és önfeledten zuhansz a saját ágyadba. Nem tudsz betelni a csenddel, és egy kis ideig azt érzed, mindent megkaphatsz, lelki drámák, szívzűrök, ajtócsapkodások, hétköznapi játszmák nélkül. Reggel kielégülten libbensz a zuhany alá, vissza-visszajárnak a gondolataid a tegnap éjszakára, és úgy veszed észre, még a munkád is jobban megy.

De nem hívod fel. Ha eszedbe is jut, nem üzensz neki. Ő sem ír. Tudod, hogy ő nem az, akire a szíved mélyén tényleg vársz, vele csak az időt töltöd, amíg meg nem érkezik valaki más. Aztán azon morfondírozol, akár ő is lehetne az. Miért is ne. Ámulatba ejtő vele a szex, és olyan odaadó. Jóképű, és tetszik is, különben nem vágynál rá, hogy érintsd. Biztosan lehetne köztetek több is, ha akarnád. Hazudsz magadnak, felruházod őt jó tulajdonságokkal, leginkább olyanokkal, amikről nem is tudod, hogy valóban jellemzők-e rá. Szexeufóriád van, vagy legyen fasztransz, ahogy a Hogyan legyünk szinglik című filmben tanítják.

Teljesen normális ez az állapot, női aggyal ugyanis iszonyú nehéz szétválasztani a szex utáni érzelmeket. De helyre kell tenni a dolgokat, és erre több nap, vagy hét is kellhet. Újra és újra meg kell értened, hogy ő pusztán egy szerető. Azért az, mert az akar lenni. Ha több akarna lenni, jelezné, de nem akar, hát nem szól. És ahogy ő, úgy te is csak egy szerető vagy. Egy nő, akivel nincsen gond. Aki nincs ott mindig, aki nem osztogat parancsokat, az ágyon kívül semmit nem kér, akivel ha nem akar, nem kell foglalkozni. Így pedig nem eshetsz ki a szerepedből. Egyikből sem. A végső elszámolás nehéz, de tudnod kell, hol a helyed ebben a viszonyban.

A profik évekig tanulják, és még akkor sem megy érzelemmentesen. Addigra sokan lépkednek át az összetört szíveken, így az már olyan erős lesz, hogy elbírja. De a szív tehetetlen akkor, ha az agyban van baj. Fejben kell résen lenni, a végén nem elgyengülni, keménynek maradni. A zűrzavart végső soron a szomorúság okozza. Ahogy nagyon magasról a földre esel. Ahogy a dögös csábítóból visszavedlesz azzá a lánnyá, aki amúgy egyedül van, és akit az a férfi sem akar szeretni, akinek tegnapelőtt mindenét odaadta. Aki most nem bújhat oda senkihez, nem beszélhet, nem kérdezhet, és akinek tovább kell mennie az útján.

De ahogy az öröm, úgy a boldogtalanság érzése is csak egy ideig tart. Ha visszaérsz a kiinduló szintre, oda, ahol alapvetően elégedett vagy magaddal, ahol a megszokott mindennapjaid zajlanak, akkor már jól vagy. Ha pluszban még annál is jobban érzed magad utána, na, akkor éri meg igazán. Felültél a hullámvasútra, voltál fenn, aztán lenn, de aztán jól esik leszállni kicsit. És le is kell, hogy elcsituljanak a dolgok, helyrebillenhessen a lelked. Ha mindezzel tisztában vagy, és a gyakorlatban is alkalmazni tudod, akkor nincs akadálya, hogy bármikor visszaülhess. De csak ha elég okos vagy hozzá, ismered és szereted magad, és tudod, hol a helyed.

52/2. férfi: AZ ELENGEDETT IGAZI

17 Tovább

52 férfi, akivel...

blogavatar

Nem, nem feküdtem le ötvenkét férfivel. De talán a barátnőimmel, ismerőseimmel, a munkatársnőimmel, az általam létrehozott karakterekkel és a cikkeim főhőseivel együtt volt már dolgunk ennyivel. És most sorra vesszük őket. Azokat, akiket szerettünk, akiket nem, akikkel szexeltünk, és akikkel csak szerettünk volna. És akikkel annak ellenére bújtunk ágyba, hogy igazából nem is (velük) akartunk. Mert, hogy ilyen is van.